Posted on Hozzászólás most!

Bácskai B. Béla: Az új európai egység, a közös irányítás és nagytervgazdálkodás problémái

Megjelent: Egyedül Vagyunk, 1941. évfolyam
Megjelent: Egyedül Vagyunk, 1941. évfolyam

Folyóiratunk munkatársa, Bácskai B. Béla, a kiváló fiatal történelembölcselő, a nemzetiszocializmushoz közelálló filozófiai rendszerek legkiválóbb magyar ismerője, félesztendeje Németországban dolgozik. — Legutóbb az új európai rendről szóló „Um das neue Europa” című előadássorozaton vett részt, ahol professzorok mellett a német birodalom sok politikai kiválósága, például Clodius követ, a német külkereskedelem irányítója, és Schmidt követ, a külföldi sajtópolitika irányítója is előadásokat tartottak. Erről az előadássorozatról készült széljegyzeteiből mutatunk be itt most szemelvényeket, minden rendszer nélkül kiragadva jegyzetkönyvéből, azonmód nyersen, a mai világhelyzetre tekintettel elsősorban természetesen az új Európa új gazdasági rendjére vonatkozó megállapításokat.

 

…„Ma még Európa a tűznek és vérnek nagy kohójában ég és kialakul az új Európa. Ez a harc nem Németország és Anglia harca egymás között, hanem a XX. század és XIX. század küzdelme. E harc kohójában elég az, ami felesleg és ósdi és megmarad, ami értékes és korszerű.” Csak a régi és új értékek szintéziséből születhetik meg a jövő Európája, amely nemcsak egy tökéletesebb politikai rend megvalósítását, hanem egy új világnézet győzelmét is jelenti.

*

…Az elmúlt kor anyagelvű individualista világnézete csak az egyes anyagi dolgokat és az egyes személyeket tekintette igazi valóságoknak. Az emberiség fejlődését az egyének közötti korlátok nélküli versenytől várta. Ebből kifolyólag az egyén korlátlan érvényesülési jogának elismerését követelte. (Liberalizmus.) Ez gyakorlatilag társadalmi bomláshoz, az osztályok egymás közötti és az egyének egymás közötti kíméletlen harcához vezetett, amelynek a liberális elvek következetes megvalósítása esetében anarchiában kellett volna végződnie.

Az individualizmussal szemben az új világnézet felismeri: az egyes anyagi tárgyakon és személyeken kívül magasabb, egyénfeletti valóságok is vannak. Mint a faj (faji mentalitás), a népi közösség, a kultúra stb. és ezek az egyes egyénekből nem magyarázhatók meg, sőt az egyén is csak mint faj, népi-közösség, kultúra tagja érthető meg teljesen. Az új felfogás az individualizmusnak doktriner valóságidegen felfogásával szemben tehát valósághű világnézet.

Egy példa: Az individualizmus az emberek egyenlőségének doktriner elve alapján a demokráciát tartotta a leghelyesebb politikai rendszernek. A valóság ezzel a feltevéssel szemben az, hogy a történelemben mindig csak ál-demokráciák voltak, mert valódi demokrácia nem lehetséges. A népek mindig a vezetésre alkalmasak kisebbségéből és a vezetésre nem alkalmasak többségéből állottak. Az igazság tehát az emberek természetes egyenlőtlensége miatt az, hogy minden népet — ha egyáltalában irányítva volt — egy vezérlő akarat vagy egy kisebbség vezetett.

Az új világnézet valósághűségénél fogva tehát nemcsak egy reálisabb, gyakorlatilag keresztülvihető politikát tesz lehetővé, szemben a liberalizmus doktriner megvalósíthatatlan tanával, hanem egy új, helyesebb és nemesebb erkölcsi állásfoglalást is jelent.

*

…Az individualizmus, éppen, mert a közösséget csak az egyének összességének látta, az egyén „természetes önzésének” jogát hirdette, arra a téves feltevésre építve, hogy az egyes egyének önzése mint serkentő erő — végeredményben az összességnek is használ. E felfogás gyakorlati eredményeit alkalmunk volt az elmúlt évtizedekben közelről tapasztalni.

Az új világnézet — az individualizmus egoizmust hirdető erkölcstanával szemben — a közösségi erkölcs alapján áll. Mivel a népközösségben nemcsak egyének összességét látja, hanem természeti tényezők (faj, élettér, stb.) és szellemi tényezők (nyelv, szokások, stb.) meghatározott egyénfeletti valóságát, éppen ezért felismeri, hogy az egyén csak a saját népközösségében élhet lényének megfelelő életet, életfeltételei e közösség életfeltételeinek vannak alárendelve, tehát az egyén érdekét alá kell vetni a közösség érdekeinek. Ebből az erkölcsi alapelvből egy új közösségi erkölcstan tételei származtathatók le, amelyben fontos szerepet játszanak a népközösség iránti kötelességek és a közösség elleni bűnök fogalmai, valamint egy új büntetőjog, amely éppen olyan bűntetteket — a népközösség ellen irányulókat — büntet súlyosan, (pl. árdrágítás, áruelrejtés stb.), amelyek néhány évvel ezelőtt a liberális jogrendszer alapján egyáltalában nem is voltak büntetendő cselekmények.

Az új világnézet erkölcstanából következik, hogy a közösségnek csak olyan vezetése erkölcsös, amely a közösség érdekét szolgálja. Tehát csak kétféle erkölcsös vezetés van: az önzetlen diktátor diktatúrája és az igazi „nemesek”, azaz a közösség érdekében áldozatokra kész, erkölcsileg és szellemileg kiválóbbak arisztokráciája. Ezzel szemben erkölcstelen vezetés egy nem nemes „nemesség” oligarchiája, és a kizsákmányoló tőkések uralma, a kizsákmányoló kapitalizmus és plutokrácia.

*

Milyen elvekre építhető fel az új Európa?

Schmidt követ elmondja: Ribbentrop német külügyminiszter már angliai követsége idején küzdött az új európai együttműködés megteremtéséért, amelynek Németország és más csatlakozó országok támogatása révén Anglia lehetett volna a megteremtője. Németország hajlandó lett volna Európán kívül a közös európai érdekek szolgálatában fegyveres erejét is Anglia rendelkezésére bocsátani.

Egy alkalommal hat teljes órán keresztül beszélgetett Ribbentrop Churchillel az Európa egészséges újjárendezésének érdekében szükséges német-angol együttműködésről. Churchill már akkor nyíltan Európa-ellenes volt. Már akkor szembehelyezte Anglia önös érdekeit az európai népek közös érdekeivel, mint ahogy Anglia mindig félt egy erős Európától és igyekezett annak létrejöttét megakadályozni.

— Úgy látszik hiába beszéltem — mondta Ribbentrop Churchillnak a beszélgetés végén.

— Én is azt hiszem — felelte az angol államférfi.

Akkoriban Angliában még kacagtak az újszerű német „ideológiai” — szerintük dilettáns — politikán, individualisztikus gondolkozásuk még naiv agyrémnek tartotta a nemzetiszocializmus alapeszméit. Németország azonban nyíltan, egyenesen haladt a célja felé. Mikor egy banketten, vezető angol és francia politikusok jelenlétében, megkérdezték Ribbentropot, hogyan képzelik a németek a beteg európai helyzet meggyógyítását — nyíltan kimondta már az azóta elterjedt, ismertté vált szállóigét: „so oder so”, ha nem így, akkor úgy. Ha az angolok és franciák nem hajlandók közreműködni a nagybeteg Európának meggyógyítása érdekében, akkor Németország az akaratuk ellenére is megkísérli azt.

München volt a kiindulópont. Sajnos, nem vezetett megértéshez és tartós békéhez. Jobb eredménnyel járt az első bécsi egyezmény: a döntés Magyarország és Szlovákia között. Természetesen, hogy először a békeszerződések által igazságtalanul felosztott területeket kellett rendezni, hogy a kiengesztelés és ezáltal az együttműködés útja megnyíljék.

Ebben az időben keletkezett az „élettér” fogalma. Ez már a népek együttműködésének szempontjából használható elvi alap volt, mert hiszen a közös élettérben élő népek gazdasági és politikai együttműködésének célszerűsége következett belőle. Az élettér eszméjével szemben az angolok az európai egyensúly, a „balance of power” felborulásának veszélyét hangoztatták. „Az egyensúly veszélyben van”, az európai országok széthúzásának megszűnése, a kontinens népeinek harcai által elgyengült Európa megerősödése jöhet. Ettől féltek, tehát az európai belső béke és együttműködés ellen küzdöttek.

*

…Így magyarázza Schmidt követ az európai külpolitikai fejlődést a háború kitöréséig, Németország mai külpolitikai vezetőelméi szerint azonban az európai népek közösségének eszméje nem azonos az internacionalizmussal, tehát nem az Európában született egyéneknek a népi hovatartozóságuktól független közösségét jelenti. Az internacionalizmus doktriner tana a nemzeti eszmét téveszmének tartotta, a nemzeti keretek lebontását követelte és végeredményben a nemzetek belső rendjének a bomlását segítette elő anélkül, hogy az európai egység eszméjét közelebb vitte volna a megvalósuláshoz. Ezzel szemben belátható, hogy először a nemzeteken belüli rendnek kell kialakulnia és arra kell felépülni a nemzetek feletti rendnek.

Az új világnézet európai emberének fogalma tehát eltér az internacionalizmus „européer”-jének a fogalmától. Az „européer” számára népi hovatartozósága nem volt lényeges. Anélkül, hogy nemzeti kultúráját megemésztette volna, nyugatos kultúrát szenvelgett. A leghangosabb „européer”-ek azok voltak, akiknek nem volt célszerű hangoztatni népi hovatartozóságukat. A ghettók friss jövevényei alighogy kitanulták egy nemzeten belül a legvérmesebb patriótának a szerepét, rövidesen máris „européer”-ré, sőt „világpolgárrá” rukkoltak elő, ha úgy volt célszerű.

Az európai kultúra fennsőbbségének, gazdasági egymásrautaltságnak és az európai sorsközösségnek a tudata az európai népek új nemzetek feletti közösségének az alapja. Erre az alapra épülhet fel az új Európa népek feletti rendje. Nem jelenti tehát a népi sajátosságok megcsorbítását, elszíntelenítését, hanem azok fokozott ápolását az európai kultúra színdús harmóniájának továbbfejlesztése érdekében. Az új rend a népek tervszerű együttműködését is jelenti, a népek európai közösségének érdekében.

*

…A történelemben mindig nagy események jelentették a motort. Nagy emberek tettei állítják új helyzet elé a világot és kényszerítik arra, hogy bizonyos kérdésekkel foglalkozzék. Nem kétséges, hogy a németség vezetői tisztában vannak az óriási felelősséggel, amely rájuk, mint az európai együttműködés megvalósításának kezdeményezőire hárul és tudják, hogy az eddigi eredmények és a közeljövő tettei évszázadokra befolyásolják kontinensünk jövőjét. Berlin ezért ég ma a tervezés lázában.

*

Clodius, a legnagyobb német gazdasági szaktekintélyek egyike azt mondja előadásában: a gazdasági életnek nincsenek az uralkodó világnézettől független mechanikus törvényszerűségei. „A gazdasági élet szellemi és ideológiai célkitűzésekhez alkalmazkodik. A gazdasági kérdések megoldását nem csupán a hasznossági szempont határozza meg, hanem a ható világnézet is.” Ezért lesz itt az új Európában a legkülönbözőbb közgazdasági elgondolásoknak egy közös lényege.

Ugyancsak Clodius mondja, ha a világháborút követő gazdasági válság megismétlődését el akarjuk kerülni, mindenütt irányított gazdálkodás bevezetésére lesz szükség. Különösen fontossá válik ez abban az esetben, ha az Amerikával való gazdasági háború még a tényleges harcok befejezése után is tovább tart. Európa kénytelen lesz nagymértékű önellátásra berendezkedni. Az önellátás megszervezése tervgazdálkodást tesz szükségessé. Természetesen nem szükséges, hogy ez az egyes országok gazdasági tevékenységét előíró rendszert jelentsen, csupán az eddiginél nagyobb mértékű tervszerűség bevezetésének és az országok gazdasági együttműködésének szükségességét. Az irányítottság mértéke nem állapítható meg egyszersmindenkorra, hanem a változó körülményektől függ. Amennyiben Európa egyre inkább gazdagodik gyarmatokkal, úgy a kontinensen belüli gazdálkodás önellátásmértéke csökkenthető.

A kényszerű önellátásnak mértékétől függ, hogy az egyes országoknak mennyiben kell igazodniuk a közös gazdasági célkitűzésekhez, hogy gazdasági tevékenységüket mennyiben kell alávetniük a közös európai jólét érdekének. Valószínűnek látszik, hogy a vámhatárok kérdése erős revízióra szorul. Európai közérdek, hogy minden nép főleg olyan dolgokat termeljen, mely dolgok termelése az illető nép területén a legcélszerűbb. Revízió alá kell venni az egészségtelen iparvállalatokat, pl. amelyek áruikat túlnyomórészben külföldről beszerzett nyersanyagokból vagy gépalkatrészekből állítják össze vagy készítik. Ez nem jelenti azt, hogy egyes államoknak földművelő államokká kellene átalakulniok, hiszen alig van európai ország, amelyben a mainál sokkal nagyobb arányú, de egészséges alapokon nyugvó ipar kifejlesztésére ne volna lehetőség. A kontinens érdeke nem a termelés visszafejlesztését, hanem fokozását követeli.

De a fokozott ipari tevékenység mellett a mezőgazdasági termelés fokozására és tervszerűsítésére is szükség lesz. Növénybiológiái kísérletek, meteorológiai viszonyok, valamint az európai szükségletek tekintetbevételével intenzív termelés bevezetése lesz szükséges.

Közös érdek az ipari és a mezőgazdasági termékek árának arányosítása. Eddig az ipari államok gazdaságilag sokkal előnyösebb helyzetben voltak termékeiknek aránytalanul nagy ára miatt. A gazdasági liberalizmus rendszere mellett ez nem is volt másképp lehetséges. Azonban a gazdasági előnyök mellett ma, a népi szaporodás szempontja is döntő tényező. Már pedig, ha a parasztság Európában általában az ipari munkásnál lényegesen hátrányosabb helyzetben van, az elsősorban éppen az ipari államok biológiai erejének csökkenését jelenti, ami semmilyen népnek nem érdeke.

*

…Ezt is Clodius magyarázza: Szükség lesz az európai országok pénzrendszerének nagyobb mértékű összeegyeztetésére és egyszerűsítésére. Ez a vám-rendszer egyszerűsítésével kapcsolatban nemcsak az Európán belüli árucsereforgalom megkönnyítését jelenti, hanem azt is, hogy az egyes nemzetek afrikai és ázsiai gyarmataival minden európai nép közel egyforma feltételek mellett folytathat árucsere forgalmat, azaz az egyes nemzetek gyarmatai gyakorlatilag Európa gyarmatai lesznek.

Az új európai rend úgy az egyes népeken belül, mint az egyes népek közötti viszonylatokban a magántulajdon alapján áll. Azonban az együttműködés szükségessége miatt a tulajdonos jogainak korlátozása mellett. A jövő Európa a munka Európája lesz és egy nép sem vonhatja ki magát a reá váró feladatok végrehajtása alól anélkül, hogy annak a veszélynek ne tenné ki magát, hogy egy más nép oldja meg azokat helyette.

*

A fenti reformoknak a kontinens gazdasági életébe való bevezetése, ezt hangsúlyozza szinte mindegyik gazdasági előadó, nemcsak a német érdekeket szolgálja, hanem a nagy térgazdálkodás tárgyi követelményeinek kielégítését jelenti. Ebben ma igen sok nem német szerző írásai is egyetértenek. Például Ottó Frangés zágrábi tudósnak „A dunai és balkáni országok új úton” című könyve, mely az új európai tervgazdálkodás és nagytérrendszer alapkövetelményeit a következő pontokba foglalja össze:

1. „A nagytérrendszerben gazdaságilag együttműködő államok szuverenitásának és határaiknak sérthetetlensége.” (Természetesen az együttműködés által megkívánt önkorlátozások tekintetbevételével.)

2. „A nagytérrendszer össz-szükségleteihez való alkalmazkodása az egyes országok termelésének — a munkafelosztás elve alapján, a (nem minden részletre kiterjedő) tervgazdálkodás megvalósítása céljából. A nagytérrendszer világkereskedelmének kialakítása, tekintetbe véve a hozzá tartozó államok közös érdekeit.”

3. „Állandó viszony a résztvevő államok pénzegységei között.”

4. „Szilárd árak a résztvevő államok cserekereskedelmében. A vámhatároknak a szilárd árak kialakulásához alkalmazott fokozatos megszüntetése.”

5. „Minden résztvevő népnek biztosítandó a gazdasági és kulturális fejlődés lehetősége.

Minden — a gazdasági adottságok által lehetővé tett — népi célkitűzés tekintetbeveendő, hogy népi közgazdaság és népi politika harmóniában legyen.”

6. „Minden résztvevő állam szabadon köthet gazdasági szerződéseket kívülálló államokkal olyan árukra vonatkozólag, amelyekre a nagytérrendszernek nincs szüksége, de e szerződéseknél is tekintetbe kell venni a nagytér államainak közös érdekeit.”

A „Das Reich” című hetilap 1941 május 18-iki számában megjelent „Wirtschaftsraum” című tanulmány szerint az Európában kitermelhető szénmennyiség évszázadokra elégséges az önellátásra. Az olajszükséglet a mesterséges benzin termelésének Európa többi országaiban való megindításával és további források feltárásával szintén megoldható. Az energiaforrások nagymértékben növelhetők még a vízi erők fokozott felhasználásával. A faszükséglet is biztosítva van. Vassal Európa legalább háromszáz évre el van látva. Mangán, Oroszországot kivéve, sehol sincsen elégséges mennyiségben. Ugyanilyen monopóliumot élveznek a cink szempontjából a Maláji-szigetek. Ezzel szemben Európa a higany termelésének szempontjából élvez monopóliumot. Európának általában módjában van a nélkülözhetetlen nyersanyagoknak kívülről való beszerzése se azáltal, hogy birtokában vannak csak Európában elégséges mértékben előforduló nyersanyagok, amelyek a külföld számára nélkülözhetetlenek. Azonban a termelő területek tervszerű feltárása is sok meglepetést hozhat. A kémiai ipar pedig sok mindent képes helyettesíteni pótanyagokkal, amelyek, mint ezt a német műgumi példája igazolja, gyakran jobbak az eredeti anyagoknál.

Az élelmiszerek tekintetében a német konjunktúrakutató intézet becslései szerint a termelés tervszerűsítése esetében Európa 90%-ban fedezni tudja a szükségleteit. A búzatermelés tekintetében még sok javulás érhető el a tervgazdálkodás bevezetésével. Hollandiában, Belgiumban és Dániában intenzív termelési módszerekkel kétszer annyit termelnek holdanként mint pl. Magyarországon és Bulgáriában, noha az utóbbiak éghajlata és talaja sokkal jobban megfelel a búzatermelésnek. E téren a közös európai érdek kielégítése és az egyes országok saját érdeke is még sok tennivalót kíván. A sokszor említett zsiradékhiány megszüntetése is biztosítható a szójabab termelése által az olyan országokban, amelyek éghajlata és területe erre alkalmas. Mindez még kezdeti stádiumban van és nagyarányú fejlődés várható.

Mindazonáltal a várható eredmények ellenére is, Európának szüksége van Európán kívüli területekre. Mint a cikk szerzője mondja, az egységes Európa eszméje már magában foglalja a gyarmatokkal való kiegészítés gondolatát. Gyarmatként elsősorban Afrika jön tekintetbe, amely gazdaságilag már az ókorban összefüggött Európával.

(Visited 82 times, 1 visits today)
Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .