Az ateizmus mint tudomány megbukott. Nincs tudós, aki vele mint tudományos elmélettel még foglalkoznék. A Kraft und Stoff nyers anyagelvűsége szükségszerűen a vitalizmust, a psychizmust és a pán-psychizmust váltotta ki. Ezek az új elméletek, mint ellenhatás eredményei érthetően a másik végletet érintik és katolikus szempontból nem helytállók. Ennek ellenére azonban megdönthetetlenül cáfolják az anyagelvűséget és megkongatják felette, mint tudományos elmélet fölött a halálharangot.
Jóllehet az ateizmus tudományos körökben elvesztette hitelét, az istentelenség manapság mégis annyira elterjedt és általános, mint talán még soha a történelem folyamán. Nem törődve a tudománnyal és az elmélettel, már nem az egyént, hanem a társadalmat és a nyilvánosságot akarja jármába kényszeríteni. Az utolsó tíz esztendőben egyre nagyobb tért hódítva, újabban mind agresszívabb formában jelentkezik és egységesen kidolgozott haditerv szerint az egész fronton új támadásba kezd, amely — sajnos — sikerrel járt és újabb sikereket ígér; úgyszólván minden országban tolja előre előőrseit, építi ki hídfőit a kereszténység és a nyugati civilizáció visszaszorítására és végleges megsemmisítésére.
Prohászka püspök a szociáldemokráciával kapcsolatban ismételten a történelem legnagyobb aposztáziájáról beszélt. Ez az aposztázia a szemünk láttára valóvá válik. Már nem egyesek, hanem családok, közösségek és társadalmi osztályok hitehagyásáról és istentelenné válásáról van szó. Az aposztázia tömegmozgalommá vált, amely a háború és a háborút követő gazdasági és szociális megrázkódtatás kihatásai folytán már nem egyenként, és százezer számra szedi áldozatait. Legfőbb veszedelme abban rejlik, hogy már nem az egyetemi tanszékről, hanem sokkal inkább a hordó tetejéről, a csapszékekben és népszerűsített irodalomban hirdeti tanait, aminek folytán lassanként és észrevétlenül a nép közé kerül és annak lelkét megfertőzi. Míg a tanult ember, ha hitetlenné vált, a kereszténység szelleméből mégis megőriz egyet s mást és tanulmányai útján még visszatalálhat az Egyház kebelére, addig a közömbössé — és hitetlenné vált népet szinte lehetetlen Krisztushoz visszavezetni.
A háború előtt az ateistákat többnyire a szabadgondolkodók és a felekezetnélküliek kategóriájába sorozták, akik Európa összes államaiban megfelelő szervezetekkel rendelkeztek. Ezek a szervezetek 1925. június 1-én kétnapi tárgyalás után Teplitz-Schönauban közös alapra helyezkedtek és megalkották a „Proletár Szabadgondolkodók Internacionáléját”. Az internacionálé kötelékébe nemcsak a proletár, illetve szociáldemokrata, hanem a polgári és kommunista istentelenek szervezeteit is felvette tagul. Az új csúcsszervezet központjává Bécs, Mariahilferstrasse 85. lett. Elnökévé a cseh szociáldemokrata Hartwig tanárt választották, hivatalos közlönnyé pedig az Atheistet (Bécs, Hermann-Gasse 2.) tették. 1930. kezdetéig az internacionálé kötelékébe 16 szervezettel 10 állam tartozott.
Az orosz istentelenek felvétele hamarosan megbontotta az internacionálé egységét. Az oroszok ugyanis helytelenítették a többi országok szabadgondolkodóinak terméketlen teoretizálását és hatásosabb, a nagy tömegek szenvedélyeire spekuláló propagandát követeltek. A két felfogás közti ellentét az internacionálénak 1928-ban megtartott kölni kongresszusán jutott először kifejezésre, ahol Oroszország képviselői a többi állam képviselőinek polgári gondolkozást, lagymatagságot és gyávaságot vetetlek szemükre. Az oroszok radikális követelései visszhangra találtak és az internacionálé ezóta fokról-fokra az orosz istentelenek befolyása alá került. Ám az orosz istentelenek ezzel az eredménnyel nem voltak megelégedve és az internacionálé negyedik kongresszusán, amelyre 1950. nov. 15-én a csehszlovák Bodenbachban a különböző országok istentelen szervezeteinek 57 képviselője gyúlt össze, az orosz küldöttség az internacionálé kötelékéből kivált és a kommunista alapon álló „Proletár Szabadgondolkodók Internacionáléját” alkotta meg, amelynek elnökévé a német kommunista Meinst választották. Az új istentelen internacionálé elnöksége két orosz, egy lengyel, svájci és belga tagból áll, akik, mint az orosz „Harcoló Istentelenek Szövetségének” exponensei, az európai istentelenek mozgalmát egységes terv szerint irányítják.
Az orosz istentelenek befolyása a többi országok szervezeteire eddig is nagy volt. Amióta azonban Bodenbachban a régi internacionáléból kiváltak és külön kommunista internacionálét alkotnak, befolyásuk egyre fokozódik és mind ijesztőbb arányokat ölt. Ez áll különösen Ausztriára, Csehszlovákiára és Németországra, ahol a kommunisták a közelmúltban a legkíméletlenebb és legdurvább módon sokágú és intenzív propagandába kezdtek, amely egyre tart és amelynek kihatásai még nem tekinthetők át. A propaganda a múlt év karácsonyával vette kezdetét, amikor több katolikus templom ellen közös terv szerint merénylelet követtek el. A merényleteket egyházi személyek inzultálása, istentiszteletek és körmenetek rendszeres megzavarása, valamint istentelen múzeumok felállítása és kiállítások rendezése követte, ahol fölhalmoztak mindent, amivel a vallást nevetségessé és gyűlöletessé tehették. Május óta külön szervezetet létesítettek a különböző egyházból való kilépés technikájának ingyenes és gyors lebonyolítására; ha Németországban az egyházakból való kilépés épp az utolsó hónapokban nagy arányokat öltött, úgy ez az említett szervezet tevékenységének az eredménye.
E durva, erőszakos és ízléstelen propagandánál sokkal veszedelmesebb az istentelenség tanainak szellemi fegyverekkel való terjesztése. A propagandának ez a módja és megszervezése külön bizottság feladata, tagjai ezirányú kiképzés céljából az orosz egyetemeken vallásellenes kurzusokat hallgattak. Ez a bizottság az elmúlt télen és tavasszal férfiak részére külön-külön felvilágosító „istentelen estéket és kurzusokat” rendezett, amelyeken szofizmákkal és a gyűlölet véres iróniájával ölték ki a hallgatóság lelkéből a még szunnyadó vallásos érzést. Amióta ebbe a propagandába a „Proletár Írók és Hírlapírók Ligája” is bekapcsolódott, egyre másra játsszák a berlini színpadokon az ateista és bolsevista darabokat, amelyek viszonylagosan jó látogatottságnak örvendenek. A liga írói ezenfelül sorra fordítják németre az orosz istentelen szervezetek vallásellenes termékeit, amelyekkel a német kommunista párt nemcsak Berlint, hanem a vidéki városokat, sőt a falvakat is elárasztja. A „Harcos Istentelenek” színtársulata pedig arról gondoskodik, hogy az ateista színdarabok a vidék színpadjairól is mételyezzék meg a közönség lelkét.
Mint látni, az istentelenek a modern technika és propaganda minden lehetőségét kihasználják eszméik terjesztésére. Propagandájuk nyomán — sajnos — egyre nő a felekezetnélküliek száma. Ausztriában ugyan még csak a 250.000-ef érték el, de Csehországban a 780.000-et is átlépték. Németországi térfoglalásukat a következő statisztika mutatja:
1918-ban: 3.332
1919-ben: 59.829
1922-ben: 261.565
1924-ben: 285.529
1926-ban: 462.728
1928-ban: 581.059
1930-ban: 700.000
beíratott tagot számlált a különböző felekezetnélküli ateista szervezet. A legújabb statisztika, amely a folyó év adatait is tartalmazza, már közel egymillió felekezetnélküliről és istentelenről, számol be.
Még megdöbbentőbb képet nyújt az orosz istentelen mozgalom térhódítása. Az orosz „Istentelenek Szövetsége”, amelyet 1915-ben alapítottak, 1926-ban még csak 120.000 tagot számlált. Ezóta a tagjainak a száma rohamosan emelkedik, amint az a következő adatokból kitűnik.
1927-ben 200.000
1928-ban 500.000
1930-ban 2.000.ooo
1931 kezdetén 5,000.000
a legújabb kimutatás szerint pedig a szövetség már 6,000.000 tagot számlál. Újabban a szövetség a gazdasági ötéves terv mintájára az istentelenség propagálására is külön ötéves tervet dolgozott ki, amely csak Oroszországban az istentelenek számát öt éven belül 17 millióra akarja emelni. Ha „Istentelenek Szövetségének” eddig beíratott tagjai legnagyobbrészt felnőttek, akiknek családtagjaitól eltekintettek és hogy a következő öt év folyamán a fiatalságnak milliói automatikusan belenőnek az istentelen szervezetekbe, aligha kételkedhetünk az istentelen ötéves terv sikerében. Vele párhuzamosan a többi ország fokozni fogják propagandájukat. Nem túlzás ezek után, ha annak az aggodalomnak adunk kifejezést, hogy az istentelenek száma néhány év múlva Európában a 20 milliót eléri. Borzasztó igazolása Prohászka püspök megállapításának és jövendölésének a történelem legnagyobb aposztáziájáról!
Mintha Szent Ignác elmélkedésének grandiózus képe a két táborról elevenednék meg szemünk előtt. Talán csak azzal a különbséggel, hogy Lucifer trónja nem Babylon mezein, hanem Moszkva vörös fényben úszó terein áll. Onnan küldi szét a világba csatlósait, hogy az emberiséget nagy nyomorúságában utolsó kincsétől: Istenétől és vallásától is megfosszák. A történelemben példátlanul álló nagy aposztáziáért azonban azokat is terheli a felelősség, akik akár a békeszerződések diktálásával, akár pedig a kapitalizmus lelketlen kinövéseivel és kizsákmányolásával olyan légkört teremtettek, amelyben a hitetlenség és a vallástalanság terjesztése szükségszerűen visszhangra talál. Ha az istentelenség és a vallástalanság továbbterjedésének gátat akarunk vetni, nemcsak elszánt, idealizmustól áthatott és szent férfiakra van szükségünk, hanem — gratia supponit naturam — olyan szociális és gazdaságpolitikát is kell követnünk, amely mindenkinek biztosítja a napi kenyeret, a létminimumot és az emberhez méltó életet. A tapasztalattól százszor bebizonyított tény, hogy az üres gyomor, a fűtetlen szoba, a barlanglakás és a rongy nem emeli a lelket metafizikai magaslatokba.
