Posted on Hozzászólás most!

Rockwell: In hoc signo vinces

Megjelent: Út és Cél, 1973. évfolyam
Megjelent: Út és Cél, 1973. évfolyam

(Noha mi, hungaristák az alábbi írás nem minden megállapításával értünk egyet, talán nem lesz érdektelen betekintést nyernünk az egyik jobboldali amerikai csoport gondolatvilágába. Rajtuk is meglátszik, mint a legtöbb Amerikában született politikai vagy vallási szervezeten, egy súlyos, központi gondolatmag meg-nem-értése, minél fogva az egész ügy amolyan naiv-amerikai bombasztikus csodabogárra torzul. Különösen ebben az esetben egy, az amerikai lelkiségtől merőben idegen eszmének játékosan látványos utánérzése áll fenn. Az igazi, eredményre is vezető metafizikai „muszáj”-nak a hiánya az oka annak, hogy horogkereszt, egyenruha, verekedések és Mein Kampf-szerű írások külsőséges megnyilvánulásai jellemzik az egész mozgalmat. Ha volna bennük valami sorstól-irányítottság, akkor nem öltenék magukra a horogkeresztes kellékeket, miként a pesti gyerekek a karácsonyra kapott cowboy öltözéket, hanem kialakult volna náluk egy sajátosan nemzeti-amerikai eszme és frazeológia, amerikai emblémákkal. Ebben az esetben épp oly távol állnának a hitlerizmustól, mint ahogy a hungarizmus, a maga sajátosan magyar jellegeivel távol áll.

A szerkesztőség megjegyzése.)

* George Lincoln Rockwell 1918. március 9-én született Bloomingtonban (Illinois, USA) angol-skót és francia-német szülőktől. A háborúban a haditengerészetnél szolgált, századosi rangot ért el. 1954-ben, leszerelése előtt az izlandi Keflavik US támaszponton repülő squadron parancsnok. Az 50-es években az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság acél embere, Joseph McCarthy szenátor vezeti rá a valóságra. Rockwell felismeri az amerikai zsidóság átkos tevékenységét, s minden energiáját arra állítja be, hogy hazáját megtisztítsa tőlük. Írásaiban hangsúlyozza, hogy Amerika nem az, amivé a zsidók tetteik. Az ő Amerikája Abraham Lincoln, Henry Ford és a Közép Nyugat egészséges, nyers, becsületes világa. Az 50-es évek derekán alapítja meg az amerikai harcos fehér elit pártját, a nemzetiszocialista pártot. 1967. augusztus 26-án a Virginia-beli Arlington városában egy kommunista orgyilkos fényes nappal egy háztetőről, lesből agyonlőtte.

** In hoc signo vinces = E jelben győzünk. Utalás az Árja-, vagy Horogkeresztre.

Emberi vállalkozások tartós sikere sohasem a véletlen műve.

Egy kitűzött cél eléréséhez — legyen az egy ház felépítése, üzlet szervezése, vagy csak egy egyszerű séta „X” ponttól „Y”-ig – mindig három dologra van szükség?

(1) Intellektuális képesség a probléma felmérésére és a várható akadályok leküzdésére,

(2) Akarat és szilárd elhatározás a cél minden áron való elérésére,

(3) Fizikai erő a terv kivitelezésére a harc végigharcolására.

Ha e három dolog valamelyike hiányzik, a vállalkozás eleve sikertelenségre van ítélve, a bukás elkerülhetetlen.

Az az ember, aki túl ostoba a felismerésre, hogy mi játszik közre abban, míg „X” pontról „Y”-ig ér, ha útja történetesen egy dzsungelen át vezet mérges kígyók, vadállatok, maláriát terjesztő férgek között; s ostobasága következtében, nem látja el magát fegyverrel, térképpel, gyógyszerrel, minden szükséges eszközzel, bármily erős az elhatározása, bármily hatalmasok is sohasem fog „Y”-ba érni.

A másik ember, aki megkísérli ugyanezt a veszedelmes utat, tisztában van a nehézségekkel, felkészül rájuk, izmai is erősek, s mégsem ér el „Y” pontig, ha akarata gyenge, s nincs elszánva arra, hogy minden eszközt bevet és felhasznál a célja ellenében álló erők összezúzására és megsemmisítésére.

És a harmadik ember, aki intelligenciájával felmeri a nehézségeket, félkészül rájuk, keményen el van szánva, hogy harcát végigharcolja a legvégső hősiességgel, de teste satnya, izmai gyengék, nem tudja kivitelezni az agy parancsait, s akarata összeroskad a súlyosabb, ellenséges erők nyomása alatt.

A civilizációk harca is olyan, mint az egyes embereké.

Tucatnyi nagy civilizáció bukott mar el a fennmaradásért folyó szakadatlan küzdelem során, mert hiányzott belőlük a fenti három tényező valamelyike.

A barbár társadalmak rendszerint nem azért pusztulnak el, mert hiányzik belőlük a buzgó életakarat, vagy fizikai erő, hanem mert nincs meg a képességük a valóságos helyzet felismerésére. A tudatlanság és babona sötétségében bukdácsolnák, s megsemmisülnek a természeti csapások, katasztrófák és ragályok következtében, amiket a civilizált társadalmak már régen legyőztek.

De látjuk azt is, hogy nagy „civilizációk” buknak el tudományos és intellektuális eredményeik dacára, mert kivész belőlük az akarat, megszűnik a túlélésre és uralkodásra törő kérlelhetetlen belső erő, amely valamikor létrehozta őket. „Humanitáriánusok” lesznek, önzők és puhányok. Fizikailag elgyengülnek, s fizetett hadseregekre és rendőrségre hagyatkoznak. Őseik büszke harci szellemét, önfeláldozását és hősiességét felváltja a kényelem, a luxus és a „humanitáriánizmus” maskarájában parádézó gyávaság.

Amikor egy civilizáció hanyatlásában eléri ezt a pontot, már csak egy nagyon kivételes történelmi esemény mentheti meg a teljes összeomlástól, mivel dekadenciája nap mint nap egyre nyilvánvalóbba válik.

Csak ha a haldokló társadalomnak még mindig van elég életenergiája, hogy egy szellem-óriást produkáljon, egy szinte túlvilági nagyságot, akiben életre kel az ősök ereje és hősiessége és fel tudja rázni, ki tudja vezetni a civilizációt természetes történelmi éjszakájának halálos almából a „békéért” fohászkodó, haldokló népek öngyilkos ellenzéke dacára — a társadalom csak így kelhet életre megint.

A Nyugati, Árja civilizáció a XIX. században a történelem lomtárába vezető útja során már elérte azt a pontot, ahonnan nincs visszatérés, ahogy ezt Spengler, Chamberlain és mások megállapították.

Ha az utolsó pillanatban, valami hihetetlen, csodával határos módon nem jött volna Hitler, — ma már egy intelligens, látó, ép érzékű ember számára nem maradt volna más elviselhető életút ebben az undorító, öngyilkosságba hajló társadalomban, csak a visszavonulás nyújtotta pillanatnyi öröm, csak a menekülés ettől az elzsidósított, elkannibálosított, elhülyített társadalom lélekölő realitásától.

De Hitler történelmi színrelépése bizonyítja, hogy a nyugati fehér társadalomban még mindig él az önfeláldozás, az alkotó életerő szikrája, amely akár egy további évezredre is biztosíthatja a Fehér Ember fennmaradását.

És a hallatlanul értékes szikra azonban kihuny a sötétben, ha a tett értelmét látó, az emberiség vékony rétegét alkotó szellemi elit önző és gyáva marad, ha nem képes a tanítást belevinni a történelembe még mielőtt örökre elkésik, ha nem képes bátor ősei nyomán alkotó civilizáció lángjaivá szítani ezt a szikrát.

A pusztulás zsidó erői olyan büntetést mértek „Hitler civilizációért küzdő hőseire, amely mindmáig rettegéssel tölti el a világot, s még azok is meg vannak félemlítve, akik Hitler útmutatásai nyomán látják és értik az emberiséget fenyegető veszélyt és ismerik a megoldást. Szánalmasan ragaszkodnak életükhöz, szabadságukhoz, kényelmükhöz, s nem MERIK feléleszteni a Fehér Továbbélés szikráját életük leheletével, pedig ez a lehelet vagy tüzet támaszt hamarosan, vagy elhal örökre.

A fehér, árja emberiség a szakadék szélén, a pusztulás küszöbén áll. A múlt sötét mélyéből merednek elénk a régi, nagyszerű civilizációk megkövesedett csontjai, amelyek — amikor idejük elérkezett — képtelenek voltak felmerni belső gyengeségüket kifelé irányuló hatalmuk és birodalmuk fenségének bódulataiban. Képtelennek bizonyultak, hogy belássák és szembeforduljanak egyre jobban elhatalmasodó gyengeségükkel és a „humanitáriánizmussal”, hogy egyesítsek a TOTÁLIS akaratot a halálba, a megsemmisülésbe tartó történelmi gyászmenet megfordítására. Túlságosan önzőkké, lustákká és gyávákká váltak ahhoz, hogy kövessek annak a látó kisebbségnek a példáját, akit elégettek, megfeszítettek, megköveztek, oroszlánok elé vetettek.

Ha történelmünk megél még egy ezer évet és lesznek akik a mi korunkat tanulmányozzák, nem fogják érteni a fehér ember ostoba konokságát, hogy miért nem vetette be felsőbbrendű hatalmát, tudását, hogy miért nem használta fel Hitler vezéri útmutatását ahhoz, hogy kimentse magát a kisszámú, undorító, gyáva, pathológiailag terhelt, fizikailag gyenge, arrogáns zsidó gengszterbanda kezéből.

Problémáink ma nem „Amerikai” problémák, „Brit” problémák, francia, német, vagy „Európai”, vagy „Afrikai” problémák, ma egy problémánk van: A FEHÉR EMBER MEGMARADÁSÁNAK problémája.

Mit számít — az ég szerelmére —, hogy Bartholomew Buckingham a Temze partján született, Hans Schmidt a Rajna mellett, Pierre Dubois a Szajnánál, Petur Olafson Stockholmban, Eric Schulz Durbanban, Joe Doaks Podunkban, Ohioban és John Smith a new-zealandi Aucklandban — amikor az a kérdés, „LESZ-E egyáltalán a jövőben Bartholomew, Hans, Pierre, Petur, Eric, Joe és John”?

Planétánk nyüzsög a színes félmajmoktól, akik HÉT AZ EGY arányban vannak túlsúlyban velünk szemben — és minden „nemzetünkben” azt tanítják nekünk, hogy ezek az alacsonyrendű teremtmények velünk egyenlők, s elszavazhatják tőlünk pénzünket, szabadságunkat, életünket és becsületünket. Divatjamúlt „nacionalista” és „demokratikus” ideák miatt, én, Lincoln Rockwell vigyázzam, törjem magam és alkalmazkodjam a dzsungel leghitványabb ivadékaihoz, csupán, csak azért, mert feketeképű anyjuk valami amerikai árokparton, vagy mocskos bódéban hozta őket a világra — és mivel, természetesen, ők „amerikaiak” — és hát nem „Amerikáért” állunk-e ki „mi amerikaiak” valamennyien?

Vagy hűségesnek kell lennem, s meg kell halnom ezekért a nyomorult, szánalmas félmajmokért, az „én amerikai testvéreimért” — miközben milliót és milliót gyilkolok le a saját fajtám legkiválóbb képviselőiből, mert egy hollywoodi zsidó banda arra oktat minket, hogy az „amerikaiak” gyűlölik a „németeket”?

Vagy egy földrajzi fogalomhoz legyek hűséges, ezért öljem a saját népemet, s adjam esetleg az életemet is? Megszűnik ez a nagykaréj földhöz való hűség a kanadai határnál?

De talán az „Amerikanizmus” az, amihez hűségesnek kell lennem, s ezért kell háborút viselnem a német emberek, asszonyok és gyermekek ellen. Amikor közelebbről megvizsgálom mi az, amire azt mondják nekem „Amerikanizmus”, azt találom, hogy nem ma s, mint kultúrám, kormányom, vallásom, szórakoztatóiparom, sőt meg szexuális életemnek is alázatos és önkéntes alávetése a zsidó irányvonalnak.

Nem, ez képtelenség!

Az egyetlen dolog, amelyhez mélységes meggyőződésből hűséges lehetek, az egyetlen hűség, amelynek ÉRTELME van, a FAJI vagyis a kulturális testvériség az összes fehér emberrel, függetlenül attól, hogy HOL születtek. HŰSÉGEM A FAJTÁMÉ!

Amikor ez a hűség kerül előtérbe amikor veszélyben van a faj, szörnyűséges következményekkel jár megjátszani, hogy bizalmatlanok vagyunk egymás iránt, csupán azért, mert természetellenes földrajzi határvonalak között élünk. Muszáj vajon egy nemzetközi zsidó banda agitációja és gondosan előkészített tervei alapján a fehér embereknek egymás ellen masírozni, hamuvá bombázni egymás országát és örökösen gyűlölni egymást „kereskedelmi érdekellentétek” és „amerikai demokrácia”, a „Brit Birodalom” jelszavai, vagy bármi más miatt a világon?

FEHÉR EMBER vagyok, az összes többi fehér ember testvére, kiállok értük, s ha kell vezetem őket a mészároló, fosztogató, ordítozó zsidók által irányított színes milliók elleni eget-földet rázó, fennmaradásért való harcban.

De, mint fenti első példánk embere, aki át akar hatolni a kígyóktól nyüzsgő dzsungelen, legtöbb fehér „vezetőnk” képtelen ésszel felérni a probléma kozmikus méreteit, nem érti, hogy ezt nem lehet elintézni az „ő saját” országán belül, nem érti, hogy semmiféle félmegoldás célra nem vezet.

A mi színrelépésünk előtt azok, akik látták a fehér ember helyzetének súlyosságát, a megoldás sürgősségét, megkísérelték a harcot a fennmaradásért a szükséges totális harci eszközök hiányában is. A legkiválóbb vezérek úgy hitték, hogy fehér emberek apró, elszigetelt csoportjai különféle színűre festett vászondarabokat lengetve hősiesen a szélben különféle zűrzavaros földrajzi határvonalak mögött, megmenekülhetnek egymagukban, s pokolba a többi fehérrel, akik más színű vászondarabokat lengetnek.

A zsidók SOHASEM követték el a hibát, hogy ilyen hamis geográfiai meghatározások alapján felaprózzak magukat. Ellenkezőleg — bolsevizmusukkal, cionizmusukkal és fajkeverő törekvéseikkel MINDEN fehér embert támadnak, MINDENÜTT és MINDEN IDŐBEN. Ráküldik fekete seregeiket MINDEN nemzetünkre, s támadják a világ fehér elitjét a „nemzeti” határoktól, zászlóktól, nyelvektől és kultúráktól, függetlenül.

Most, amikor az egész FAJ megsemmisülésének totális nemzetközi veszedelmével nézünk szembe — milliók, akik bár látják a veszélyt, még mindig ilyenforma sületlenségeket vakkantgatnak egymásnak: „Jenki Imperializmus!”, „Brit Birodalom!”, „piszkos katolikusok!”, „republikánusok!”, „munkáspártiak!”, „hülye északi jenkik!”, „erkölcstelen atheisták!”, „Németország mindenek felett!”, stb., stb., ad nauseum!

Mint gyermekrablók és gyilkosok által körülvett kisfiúk, akik azon civakodnak, kié a legszebb üveggolyó, s közben elfelejtik a halálos közös veszélyt.

A mi időnk harca, ha egyáltalán sor kerül még ilyen harcra, a FEHÉR FAJ HARCA A FENNMARADÁSÉRT!

És hogy fennmaradjon, a fehér embernek újra meg kell hódítania a Földet, amelyet egyszer már birtokba vett és civilizált ősei kiontott vére árán. A Nemzetközi Zsidóság zászlai alatt a színes tömegek a civilizáció megsemmisítésével és a barbarizmus visszaállításával fenyegetnek. Hitler Horogkeresztes zászlói alatt a Nemzetközi Fehér Ember uralkodni fog planétánkon és megmenti a civilizációt.

A zsidók háborúja a civilizáció ellen tulajdonképpen egy gigantikus, világméretű FORRADALOM, amelynek során milliókat hajszoltak közülünk egymás lemészárlására, miközben ilyeneket ordítoztunk: „Demokrácia!”, „Gott und der Vaterland!”, „Szabadságot az elnyomottaknak!”, „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség!”. És most készítik az utolsó vérfürdőt, amikor kijelölt szerepünk szerint fogjuk üvölteni „Kapitalizmus!” vagy „Kommunizmus!” és az északiak és fehérek két csoportba osztva lemészárolják egymást a zsidók által finanszírozott hidrogénbombákkal…

E testvérölő, öngyilkos háborúk során a zsidók nem tétováztak milliókat feláldozni a saját népükből, ahogy azt a 40-es évek szörnyű mészárlásai bizonyítják.

A zsidók realizálták, amit NEKÜNK is realizálni kell —, hogy az emberi lehetőségek legmagasabb formáival játszanak — a tét az egész Föld feletti uralom. Ők sohasem riadtak vissza e nagy tétért felidézett harc stratégiájából és taktikájából adódó elkerülhetetlen következményektől.

Ha meg akarunk menekülni, nekünk is öntudatosakká kell válnunk, szembe kell néznünk a tényekkel és a helyzettel, s KÖNYÖRTELENÜL, HALADÉKTALANUL és HATÁROZOTTAN kell cselekednünk.

A zsidók már majdnem elérték 4 000 éves forradalmuk végső célkitűzését — a NYÍLT világhatalmat. Megvan a titkos hatalmuk a világ összes ügyeinek intézésére, s már csak egészen rövid ideig kell folytatniok az agymosást, hogy megtörjék a tömegek ellenállását, s világhatalmukat hivatalosan és formálisan is elismertessék. E hihetetlen hatalomhoz úgy jutottak el, hogy negyven évszázadon át töretlen elszántsággal és vasakarattal küzdöttek céljukért, s ma már csak valami csoda gátolhatja meg e fanatikusok végső győzelmét, amely kétségbeejtően tragikus következményeket hoz az egész emberiségre.

Meg az atheista zsidók is — és legtöbbjük az — megfoghatatlan hittel csüggenek az ősi zsidó próféciákon, amelyek szerint el fog érkezni az idő amikor „a törvény Cion hegyéről jő” és Jeruzsálem fog uralkodni az egész Földön. Ez lesz a zsidók milleneuma. MA MÁR JERUZSÁLEM AZ ÖVÉK! Ma már diadalmámorban tombolnak világszerte, már érzik a győzelem örömét, amellyel mi fogjuk MEGAJÁNDÉKOZNI őket, már készülnék a véráldozatos győzelmi orgiára Tel Avivban!

Kimondhatatlan veszedelem tornyosul a fejünk felett, egész világunk és benne valamennyien áldozataivá válunk egy tébolyodott bűnöző banda, önkényének jobboldali vezetőink ostobasága, szűkkebelű sovinizmusa, „konzervativizmusa” és elszigeteltsége következtében! Amikor a zsidók mesteri módon vezetik a barbárok MILLIÓIT a világméretű rohamra a kultúrahordozó fehér elit ellen, amikor a világtörténelem mértékével mérve már csak percekre vannak a győzelemtől, csak a legrövidlátóbb vezetők képesek tehetetlenségben tartani a népet, beosztva az „Amerikaiak”, „Dixiokraták”, „Katolikusok”, „Németek”, „Jenkik”, „Atheisták”, „Hollandok”, „Konzervatívok”, „Írek”, „Republikánusok”, stb. kategóriaiba, s így tovább, végestelen végig az egész sajnálatos, szívet tépő listán.

A zsidó lehet a fentiek közül bármelyik, de ő ELSŐSORBAN ZSIDÓ.

Annak, aki meg akarja menteni a civilizációt, vagyis a fehér embert, első feladata, hogy azt mindenek felett álló FAJI öntudatra ébressze, hogy azt minden más hovatartozandóságnál előbbre valónak érezze.

A mieink lehetnek „Demokraták”, vagy „Németek”, vagy „Katolikusok” vagy „Angolok” ha akarnak, ha úgy gondolják, hogy ez nekik megfelel, de ELSŐSORBAN FEHÉR EMBERNEK KELL LENNIÖK!

(Angolból fordította Sagittarius.)

(Visited 64 times, 1 visits today)
Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .