Midőn az Édenkert alól
A négy folyóvíz szétfutott,
A négy folyó ajándékul
Erős négy embernek jutott.
Ódon legenda írja, hogy
Osztás után, felhők alatt
Sötét arccal jött Izrael,
Mert néki folyó nem maradt.
Szólott ekkor az égi úr:
Nézd, ott egy sárga porverem,
Szórj egy marék port szerteszét,
Nyomában új folyó terem,
Erősebb, mint a többi négy
S titokban árad százfelé
És titka mindörökkön át
Tied lesz és népedé.
Szólott az Úr s lőn Izrael.
És mélyen lenn, a föld alól
Feltört a hűvös, titkos ér,
Mely elcsitít dúló hadat,
Megingat büszke trónokat
S a népnek súlyos lánca lesz…
Az új folyó életre kelt:
A pénz átkos folyója ez.
És Izrael letéve most
A koronát s a jogarat,
Görnyedten ül a partokon,
Ahol a víz süllyed, dagad,
Majd mélybe zúgva eltűnik
S helyét mi sem árulja el…
Hogy mért van ez, nem tudja más,
Csak Izrael.
Az ötödik, a nagy, a csodás
Folyó komor gazdája ő.
Dörgését hallja messziről
S dalától lázas vére fő.
Előre tudja: „Esni fog.”
A messze dél, a puszta szag
Bizton megsúgja néki, hogy
Minő források szárazak.
Előre tudja: „Nőni fog”,
Megérzi benne száz ideg,
Hogy mérföldekre északon
Olvadnak tömbös jéghegyek.
Megérez induló szelet
És várja már eső ha ver,
Jól tudja, mit hoz mindegyik
És Izraelnek népe nyer.
Hatalmas, ámbár kardja nincs,
Uralkodik, de tróntalan.
Csak puszta vendég mindenütt
És járja útját úntalan.
Nincs föld, hol ő volna király,
De az utolsó nagy folyó
Csak néki őrzi titkait,
Míg él e korhadt földgolyó.
Kezdetben volt a tett
S ez így rendeltetett.
Fordította: K. S.
Az imperialista angol írónak ez a verse Puck of Pook’s Hill c. kötetében jelent meg. Tauchnitz Edition, 1906. vol. 3924.
Forrás: Harc!, 1944. évf.
