Posted on Hozzászólás most!

Szergej Kirlov: Szovjetoroszország igazi arca

Megjelent: A Cél, 1936. évf.
Megjelent: A Cél, 1936. évf.

A zsidók úgy állítják be Szovjetoroszországot, mint a cári önkényuralom gyümölcsét. Ez a beállás hamis, annyit azonban, el kell ismernünk, hogy a cári deszpotizmus nagyban elősegítette az orosz birodalom lakosságának a szélsőséges elvek felé való eltolódását.

A zsidók által előkészített és kirobbantott világháború felszabadította az alvilági hatalmakat és előkészítette a talajt a bolsevista eszmék diadalra jutására. A bolsevizmus Oroszországban csak a zsidóság lassú, fokozatos aknamunkájával s csak a nagyhatalmú szabadkőművesség pártfogásával volt megvalósítható. E tényt a Londonban megjelenő „Truth” (Igazság) című szabadkőműves folyóirat 1890. évi karácsonyi számában megjelent képmelléklet is igazolja, amely Európa jövendő térképét ábrázolta és amely térkép a világháború és az azt követő — ugyancsak zsidók által felidézett — forradalmak utáni Európa térképével nagyjában megegyezik. E szabadkőműves-zsidó térképen fent jobb oldalon Oroszország az angol „Russian desert” (Orosz pusztaság) szavakkal van megjelölve s nem kétséges, hogy az oroszországi nemzsidó lakosság lassú kiirtásával Európa egykori legelső agrárállama „Orosz pusztaság”-gá fog válni.

„A bolsevizmus eszméjét — mondotta Goebbels — azaz minden erkölcsnek és kultúrának a lelkiismeretlen elvadítását és megszüntetését, a népek elpusztításának ördögi tervével együtt csak zsidó agy eszelhette ki.” Ennek a pokoli eszmének atyja valóban zsidó volt, mégpedig az egykori trieri rabbi fia: Marx Károly (igazi nevén: Mardochai) s a zsidóság — kevés kivételt nem tekintve — sietett ez eszme szolgálatába állni azzal a céllal, hogy megsemmisítse az európai kultúrnépeket és nemzetközi zsidó világuralmat rendezzen be. Ebből a célból a zsidóság 1807-ben Bázelben egy titkos értekezleten (nem a cionista kongresszuson) lefektette azokat az elveket, amelyeknek követésével megvalósíthatja majd világuralmát. Ezt a zsidó világuralmi programot az úgynevezett „Cion bölcseinek jegyzőkönyvei” tartalmazzák, amely már a világnak csaknem minden kultúrnyelvén megjelent. Ebben a zsidó világuralmi programban a bolsevizmus mint a zsidó világuralomra jutást elősegítő egyik eszköz szerepel.

A bolsevizmus hazugsággal került hatalomra és erőszakkal védi meg hatalmát. A hazugság a bolsevista küzdelem legjobban bevált eszköze. A bolsevizmus a nép élére állított nemzsidó vezetőket kiirtani igyekszik, hogy azokat zsidókkal helyettesíthesse. A bolsevizmus útját mindenütt a világon hullahegyek övezik.

A moszkvai nemzetközi zsidó forradalmi központ rádióállomások és ezer más eszköz útján a világ forradalmasítására törekszik.

Szovjetoroszországban ma nem a munkásság és a parasztság uralkodik, amint azt a világ zsidósága fennhangon hirdetni merészeli, hanem a 4%-nyi zsidóság! A kormányzat is 80—90%-ban a zsidók kezében van! Új zsidó kapitalizmus alakult ki, amely az európai kapitalizmustól abban különbözik, hogy hihetetlen mértékben zsákmányolja ki a munkásságot.

A szovjetállam főtevékenysége az agitációra, a cselszövésre és propagandára irányul. Minden politikai eseményt a bolsevista propaganda céljaira igyekszik kihasználni. Valóságos hazugság-hadjáratot indít más országok ellen. A vörös agitátorok igen szellemesek, kitűnő színészek, akik mindén szerepre alkalmasak és akik el is vállalnak minden szerepet, tetszés szerint változtatván jelmezeiket.

A bolsevisták céltudatos, rendszeres, az egész világot behálózó politikát folytatnak sok állam kormányának ingadozó és széthúzó politikájával szemben.

Az egész világot felölelő élénk bolsevista propaganda folyik. A külföldet nehezebb meggyőzni, ezért a külföldi propaganda eszközeinek megválasztásában még ravaszabbak, még találékonyabbak és még intenzívebbek.

Minden szovjetkövetség és külképviselet a bolsevista propagandának s a világforradalom előkészítésének darázsfészke.

A szovjetkormány több éven át tervszerű agitációt fejtett ki Nyugat-Európa munkásai körében, akiknek ingyen vízumot és vasúti szabadjegyet adott, hogy látogassák meg a szovjet-paradicsomot és személyesen győződjenek meg annak pompás emberbaráti intézményeiről. E célból létesítettek néhány munkásotthont, kórházat, iskolát stb., amelyeket tényleg minden kényelemmel rendeztek be. Ezeket mutogatták azután az odacsalogatott külföldi munkásoknak, míg a többiektől, a bennük uralkodó borzalmakkal és szennyel teltektől, távol tartották őket. Ily módon félrevezetve, mikor a külföldi munkások hazautaztak, természetesen elismerőleg nyilatkoztak otthon maradt hozzátartozóiknak és társaiknak a szovjet-paradicsomról.

Szovjetoroszország lakosai a világ összes népei között a legnagyobb elnyomás alatt sínylődnek s a beígért „szabadság és egyenlőség” helyett nélkülözik mindazt, amit az emberiség évszázadok alatt a civilizáció érdekében kiküzdött. Oroszország borzalmasan megritkított népe ma nélkülözi az emberi jog, szabadság, kultúra, béke és boldogság minden feltételét és megalázva reszket nyomorúságos életéért.

Az embertelen kormányzás és gazdálkodás bizonyítéka az, hogy a világ egykori legelső s leggazdagabb agrárállamában ma — a világot megváltó kommunizmus idején — éhínség van. Példa erre, hogy a lakosság csak élelmiszerjegyek ellenében kaphat élelmet. E célból a lakosságot három kategóriába osztották.

Az 1. kategóriába tartoznak: a mérnökök, munkások, mesterek, munkavezetők, magasabb hivatalnokok, tudománnyal foglalkozók stb.

A 2. kategóriát alkotják: a posta, vasút, a kereskedelem és közigazgatás vagy egyéb állami üzem kisebb alkalmazottjai, valamint az összes nők, kivéve a gyári munkásnőket.

A 3. kategóriába vannak besorozva: a parasztok, az önálló kisiparosok, az iparűzők, a papok és a munkanélküliek milliói. Az ebben a kategóriában levők nem kapnak élelmiszerjegyeket és maguknak kell gondoskodniok arról, hogy meg tudjanak élni. Milliószámra halnak éhen.

A harmadik kategóriába sorozottak az összlakosság 90%-át teszik ki, az ú. n. „tömegembert”. A hiányzó 10%-ot alkotják a szovjethatóságok legfőbb vezetői, pártemberei, a katonaság, a zsidók, a hírhedt G. P. U. és ennek hóhérai. Ezeknek élete, kik felelőtlen urai milliók életének, tényleg paradicsomi örömökből áll, mert minden földi jóban dúskálnak és csak az élvezeteknek élnek, ők élelmiszerjegy nélkül kapnak mindent.

A gyógyszertárakban nincsenek gyógyszeres üvegek és nincsen parafa dugó; még 5 gr.-os üveg helyett is pálinkás üvegeket használnak.

Szovjetoroszországban 19 esztendő alatt egy új nemzedék nőtt lel, amely csak a nyomort tanulta megismerni és amely előtt más országok életviszonyai teljesen ismeretlenek. A bolsevisták nagy súlyt helyeznek a család tönkretételére és ezt a legrafináltabb módon a gyermeknél kezdik. A szülői jogok s a gyermeki szeretet teljes kiirtásával és a kommunista érdekek előtérbe tolásával szétszakították azokat a szálakat, amelyek a szülőket és gyermekeiket összetartották.

A gyermek nem tartozik szüleinek engedelmeskedni s ha anyja vagy apja meg akarja fenyíteni, úgy vissza kell ütnie, sőt azonnal jelentést kell tennie szülei ellen. Az iskola egyik legfőbb feladata, hogy a gyermekeket a szülők ellenségévé tegye. Az oktatásügyi népbiztos rendelkezése értelmében az iskolának kell az atheizmus szellemi központjának lennie. Az iskolaköteles kor a nyolcadik év. Minden tantárgy mellékes, a legfontosabb a gyermek politikára és kommunista erkölcstelenségre való nevelése. A fiúk és lányok együtt járnak iskolába, aminek egyik következménye a prostitúció szédületes terjedése.

Az iskolaépületek — mint minden egyéb épület Szovjetoroszországban — nagyon elhanyagoltak és piszkosak. Nincs tankönyv. Az iskolaköteles gyermekeknek több mint ¼-e nem jár iskolába. A tanulók legnagyobb része férges és bőrbajos. Ha egy tanuló be mer menni a még le nem rombolt valamelyik templomba és e tettét valaki az iskolahatóság tudomására hozza, úgy, mint született ellenforradalmárt, azonnal kizárják az iskolából, szüleit pedig a legtöbb esetben lemészárolják. Énekórákon csak vallásellenes gúnydalokat énekelhetnek a tanulók.

A középiskolákban hasonló állapotok uralkodnak. A különbség csak az, hogy itt a tanulók nagy része már nemi bajban szenved.

Az egyetemekre, illetve a főiskolákra elsősorban a munkásokat és ezek gyermekeit veszik fel. A munkásokat a felvétel előtt néhány hétig tartó tanfolyamon készítik elő az egyetemi előtanulmányok pótlásaként.

A tananyag itt is mindenből áll, csak tudományból nem. Az összes fakultásokon hiányzik a kellő tudományos, illetve laboratóriumi felszerelés. Kivételt csak az orvosi fakultás képez, mert a G. P. U. minden nap nagy mennyiségben gondoskodik hullákról.

A közoktatásról mondottakat összefoglalva megállapítható, hogy a tanítás és a tudomány Szovjetoroszországban oly képet tár elénk, melynek az igazi pedagógiához és tudományhoz semmi köze sincs. Az iskola feladata: a felnövő ifjúságba a kommunista „osztályerkölcs”-öt és az atheizmust beléneveli. Az iskola egyike a legundortkeltőbb daganatoknak a bolsevista rothadási folyamatban, az iskolák az osztálygyűlöletre nevelnek s a kultúra, vallás, család és az erkölcs elleni harc alappilléreivé lettek.

Míg az ifjúság hitoktatás nélkül nő fel, addig az orosz nép idősebb része, amely még egyelőre elkerülte az éhhalált, illetve a G. P. U. általi kivégzést, annak ellenére is ragaszkodik hitéhez, hogy biztos halál vár arra, aki egy szentképet, imakönyvet vagy rózsafüzért rejteget magánál, mégsem válik meg ezektől s inkább az életét kockáztatja. A bolsevikiek a templomok legnagyobb részét lerombolták vagy mozikká, mulatóhelyekké, kávéházakká, vallásellenes múzeumokká, garázsokká, istállókká stb. alakították át. Így pl. Moszkvában, ahol a forradalom előtt 450 templom volt, ma mindössze csak néhányat hagytak meg a vörös hordák. A keresztény templomokban volt értékes szentképeket, az ú. n. „ikon”-okat és egyéb értékes kegytárgyakat részben megsemmisítették, részben pedig külföldön értékesítették. Kivételt csak a zsinagógák képeznek; azokat mind meghagyták, sőt újakat is építettek.

Az oroszok görög katolikusok. A mai Oroszországban — eltekintve a különféle szektáktól — két főegyház van. Az egyik a „Tychon-féle ortodox egyház”, amely az 1925-ben meghalt Tychon patriarchához és a régi egyházi törvényekhez maradt hű. A másik az ú. n. „vörös” vagy „élő” vagy „megújhodott egyház”, amely 1923-ban az ortodox egyházból keletkezett és amelyet a G. P. U. fiókjának neveznek. E vörös egyház vezetői csak az italnak és a szerelmi kicsapongásoknak szentelik idejüket s így a vallásos orosz távol tartja magát tőlük.

Szovjetoroszországban minden keresztény ünnep tilos.

Moszkvában az „ibéri Szűz” kápolnájának homlokzatára a következő felírást helyezték el: „A vallás a nép bódítószere”. A vallásról ez a hivatalos nézet Szovjetoroszországban. Ugyanis a bolsevizmus fő akadálya a kereszténység. Szovjetosroszország ma az „antikrisztus birodalma” és a bolsevisták mindent elkövetnek, hogy a keresztény vallást kiirtsák. Nyíltan bevallják, hogy a keresztény vallás végső diadaluknak legfőbb akadálya.

Trotzki 1925-ben megjelent művében a keresztény méreg leghathatósabb ellenszeréül a mozit, illetőleg a filmet ajánlja. Tehát propaganda filmelőadásokat rendeznek, amelyek a bolsevizmust magasztalják, a szocializálás haladását mutatják be és a keresztény vallást és erkölcsöt kigúnyolják. Ugyanilyen szellemű előadásokat tartanak a színházak is. Ezeket a darabokat pedig főleg keresztény ünnepnapokon adják elő és a keresztény lakosságot fejvesztés terhe mellett kényszerítik az ily ocsmány előadások végignézésére és végighallgatására.

  1. óta a mohamedán vallás ellen 16, a katolikus vallás ellen 5 és a lamaizmus ellen 2 filmet készítettek.

A szovjetkormány leghírhedtebb intézménye a Cseka, illetve a helyére lépett G. P. U.

A Cseka, illetve a G. P. U. mészárlásai és kegyetlenkedéséi minden képzeletet felülmúlnak. Köteteket lehetne írni azokról a szerencsétlenekről, akidet a legválogatottabb kínzásokkal gyötörtek halálra.

Szovjetoroszország több közigazgatási kerületre oszlik s minden kerületnek megvan a maga Csekája és minden Csekának legalább egy „vágóhídja” van az emberek lemészárlására.

A halálra szánt áldozatokat 4 m. hosszú és 2 m. széles cellákban tartják, amelyek többnyire pincékben épültek, ahol teljes sötétség van. Egy cellában 15—20 embert zsúfolnak össze, nőket, férfiakat vegyesen. Ezeket a szerencsétleneket még szükségletük végzésére sem engedik ki.

A foglyokat először éjjel-nappal megszakítás nélkül lelki gyötrelmeknek vetik alá. Bizonyos időközönként kiszólítanak közülük egyet halálra kínzás, illetve kivégzés céljából, úgyhogy mindönki retteg, mikor kerül rá a sor.

Enni és inni semmit sem kapnak, mert mindössze „legfeljebb csak egy hétről van szó, míg a legutolsóval is végeznek” és így kár volna ezért az élelemért is”, — mondják a szovjet urai.

A kínzásokat, illetve a mészárlásokat rendszerint automobil-garázsokban vagy kocsiszínekben végzik. Az áldozatokat egy erre a célra szánt helyiségben meztelenre vetkőztetik, majd az ú. n. vágóhelyiségbe vezetik.

  1. augusztus 28-án Kiewben a Csekának a Szadovaja-u. 5. alatt levő vágóhídján 127 embert mészároltak le. Előzőleg azonban nyakig beásták őket a földbe és addig hagyták őket ebben a helyzetben, míg elájultak, majd kiásták őket és amint magukhoz térték, ismét beásták. Ezután kiszúrták a szemüket, kiverték a fogaikat s végül fadoronggal szétzúzták koponyájukat.

Ugyancsak egy esel Kiewből: a szerencsétlen áldozatot cövekhez kötötték, egy 4—5 cm. átmérőjű vascső egyik nyílását szorosan a hasfalához illesztették, míg a másik nyíláson egy patkányt engedtek be és azután a nyílásra dróthálót kötöttek s tüzet raktak előtte. A megrémült patkány, hogy utat találjon a menekülésre, belerágta magát a szerencsétlen áldozat hasüregébe, aki két nap alatt halt bele szörnyű fájdalmaiba.

A legnagyobb kínzások között végezték ki a papokat és apácákat. Charkowban pl. lenyúzták kezükről a bőrt, szegesdrótból koronát csavartak fejükre, mintegy Jézus Krisztus tövises koszorúval való megkoronázásának jelképeként, majd fogaikat és állkapcsukat apránként kitördelve, kalapáccsal verték szét a fejüket.

A derék parasztok ezreit öntötték le petróleummal és meggyújtva égő fáklyaként használták e szerencsétleneket éjjeli táncmulatságaikhoz.

Jekaterinoszlávban pl. a papokat és apácákat keresztre feszítették vagy karóba húzták.

Odeszában az összefogdosott egykori cári tiszteket és altiszteket gerendára kötözve a „Sinope” nevű csatahajón a kazánban lassan elégették.

Szebasztopol kikötőjében a Cseka pribékjei egy helyen ezrével dobták a tengerbe áldozataikat, előzőleg azonban súlyos köveket kötöttek lábukra, hogy biztosan elmerüljenek. Ugyancsak itt dobták be a tengerbe a Fekete-tengeri flotta összes tisztjeit és papjaikat.

Amidőn néhány hét múlva a fehér csapatok visszafoglalták a várost és az áldozatok holttestei után kutattak, egy búvár szállt le a tengerbe, de azonnal jelt adott, hogy húzzák fel.  Midőn levették fejéről a búvársisakot és megkérdezték tőle, hogy mi történt, a búvár csak néhány értelmetlen szót dadogott és megőrült. Egy második búvárt hasonló sors ért. Végül jelentkezett egy harmadik, azt állítván, hogy az ő idegei nagyon erősek. Ő is leszállt a tengerbe, azonban rövid idő múlva ő is felhúzatta magát s midőn egy idő múlva magához tért, elmondta, hogy a halottak lent a tenger fenekén valóságos népgyűlést tartanak. Ugyanis a lábukon levő kő lefelé húzta őket, míg rothadási gázokkal telt testük függőleges helyzetben állt s karjaik is felfelé emelkedtek. Az áramlat következtében, amely karjukat és testüket mozgatta, olyan benyomást tettek a búvárra, mintha élnének, karjaikkal gesztikulálnának és mintha beszélnének. És mindezt még borzalmasabbá tette felfelé meredő hajuk is.

Itt csak néhány esetet soroltam fel azok közül, amelyeket, még 1919-ben és 1920-ban követtek el, azonban ma, 1935-ben sem sokban változott a helyzet Szovjetoroszországban. Ma is éppen oly kegyetlenül mészárolják le az ártatlan emberek tízezreit. Így pl. ez év tavaszán az egyik moszkvai gyár kénytelen volt 8 ezer munkását elbocsátani. Az elbocsátottak lázongani kezdtek, mire megjelent a G. P. U. egyik embere és azt mondta nekik, hogy gyülekezzenek össze az egyik nagy raktárhelyiségben s ott adják elő kívánságaikat. A nyolcezer munkás valóban össze is gyűlt az említett raktárhelyiségben, mire megjelentek a G. P. U. emberei teherautókon és a magukkal hozott harci gázkészlettel valamennyiöket elpusztították s ezzel az ügy el volt intézve.

A G. P. U. emberei azonban nemcsak bent az országban, hanem a külföldön is gyilkolnak. Ilyen külföldön elkövetett gyilkosságok: Kutjepoff fehérgárdista orosz tábornoknak meggyilkolása Párisban 1930. január 26.-án, továbbá Traykowitsch József lengyel polgár meggyilkolása Varsóban, a szovjetkövetség épületében 1927. szeptember 2.-án s még sok más.

Az emberi szótárban nincs jelző a fentebb ismertetett szörnyűségek jellemzésére, mert még a vérengző fenevadra is sértés, ha hozzá hasonlítjuk e hóhérokat.

(Visited 97 times, 1 visits today)
Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .